logo

A Mohácsi Sokacok Olvasóköre szeretettel hív és vár táncolni és horvát nyelvet tanulni vágyó gyerekeket 3 éves kortól. Az érdeklődők beata.jankovits@freemail.hu címen vagy személyesen szerdánként 16 óra után a  Táncsics M. utcai székházban tájékozódhatnak, jelentkezhetnek.

A Sokackör rövid története

   A kiegyezést követő években Mohácson is megváltoztak a gazdasági és társadalmi viszonyok. Új iparos és kereskedő polgárság jött létre és egyre nagyobb lett az értelmiségiek száma. A városban rövid idő alatt az olvasókörök és egyesületek legváltozatosabb formái jelentek meg. Majdnem minden osztálynak és rétegnek volt egyesülete. Ennek következtében olyan pezsgő társadalmi élet folyt a városban, amely felkeltette a sokacok érdeklődését és a század elején ők is bekapcsolódtak az olvasóköri mozgalomba: megalapították saját olvasókörüket.
  A dokumentumok szerint 1905. június 25-én alakult meg „Mohácsi Sokacok Olvasóköre” néven, Jágics József ügyvéd elnöklete alatt. A kör ünnepélyes megnyitóján az elnök beszédében elmondta, hogy a megalakulás érdekében „már 18-20 év előtt is fáradozott többekkel együtt, de minden erőlködésük megtört azon, hogy a sokacságnak 70-80 %-a nem bírta a magyar nyelvet sem szóban sem írásban.” Egy másik forrás szerint, a kör megalakulásának indítéka az volt, hogy a „sokacság a város több mint felét alkotja.” Az alapító tagok közül ma már senki nem él. Az olvasókör még élő tagjai elmondták, hogy ők is, úgy mint a mohácsi magyarok szerettek volna saját olvasókört létrehozni. A megalakulása csak azért maradt el, mert a sokacok között abban az időben sem tanító, sem más iskolázottabb ember nem volt, aki egy ilyen kör vezetését el tudta volna látni. Így kerültek a kör élére olyan értelmiségiek, akik a tagság nyelvét ugyan nem beszélték, de el tudták magukat fogadtatni a sokacsággal. Mivel ügyvédek voltak, egyúttal magukat is népszerűsíteni tudták a kör tagjai között. Az ünnepélyes megnyitó 1905. október 1-jén délután 3 órakor volt az olvasókör Tomori utcai saját helyiségében. Itt béreltek 32 éven át két kicsi szobát. Mohácson ez volt az első olvasókör a nemzetiségek számára, ezért különleges eseménynek számított a város életében. „Mozsárdörgés jelezte a sokac nép a fölötti örömét, hogy számára is megnyílott a kulturálódás kapuja…. az udvar is tele volt tagokkal és vendégekkel.” Az alapító tagok névsora sajnos nem maradt meg az útókor számára, de tudjuk, hogy a kör 60 alapító taggal indult, és az első években tagjaik száma 200 körül mozgott. A kör elnevezésénél a hatóság részéről kifogás merül fel, mert az engedélyt a működéshez nem adták meg, emiatt 1906. május 6-ára az elnökség rendkívüli közgyűlést hívott össze, melynek egyedüli tárgya a belügyminisztériumtól pótlás végett visszaküldött alapszabály tárgyalása volt. Ekkor utólag beékelték a kör elnevezésébe a „magyar” jelzőt. Az így átjavított alapszabályt a belügyminisztérium 1906. július 16-i keltezéssel hagyta jóvá, a tagság, pedig az 1907. évi januári rendes közgyűlésen vette tudomásul. Ettől kezdve „Mohácsi Sokacok Magyar Olvasóköre” néven működött.  
  Az olvasókör életében a műsoros rendezvények és a táncmulatságok, bálok már az első években is fontos szerepet játszottak, ezekről a rendezvényekről és azok szereplőiről a helyi sajtó rendszeresen hírt adott. Igazán nagy rendezvényük 1907 farsangján volt, ekkor rendezték meg először, a – (ma is oly népszerű) hagyományos sokacbált. „…a táncterem zsúfolásig megtelt, úgy, hogy a szláv nemzeti táncot, a kóló-t csak két nagy körben és két duda szólása közben lehetett járni. A többi táncokhoz tamburások szolgáltatták a zenét.” Az olvasókör működése során gyakoriak voltak az olyan előadások is amelyek a tagok ismereteinek bővítését szolgálták.
  Az egyesületi élet 1912-től országszerte megtorpant. Az ország háborúra készülődésében a társadalmi szervezetek jogait korlátozták. A mohácsi sokackör is folytatta működését, de a háború itt is éreztette hatását. A tagság bár nehézségek közepette, de azért igyekezett életben tartani a kört. 1916-ban az eddig mindig januárban tartott közgyűlést csak márciusban sikerült összehívni. Jágics József halála után dr. Prakatur Tamás mohácsi ügyvéd lett, akit 1921-ben és 1926-ban országgyűlési képviselőnek választottak.
  1918-ban Mohács szerb megszállás alá került, és 1921-ig az olvasókörben az élet megdermedt, de hivatalosan a működése nem szűnt meg. A kör nevéből erre az időre levették a szerbek a „magyar” jelzőt, és „Šokačka čitaonica” lett. A tagság nagyobb része azonban távol maradt a politikától és a kör addigi működésének szelleméhez tartotta magát. A város 1921. augusztus 26-án a szerb megszállás alóli felszabadulást ünnepelte, az ünneplő tömeg között ott voltak a sokacok is. 1929. március 15-én nagy veszteség érte a sokacságot, elhunyt dr. Prakatur Tamás elnök. Halála után a kör tagjai több mint egy évig nem tudtak dönteni az elnök személyéről, mert nem találtak olyant aki képviselni tudta volna őket. 1930 áprilisában választották meg az új elnököt. Ez az év arról is nevezetes volt, hogy a kör negyedévszázados lett.
  A sokackörben 25 év alatt sikerült a tagságnak erős közösséggé formálódni, sőt az olvasóköri élet olyan népszerű lett a sokacság körében, hogy új székház építését határozták el. A székház építése még váratott magára 6 évet. 1936-ban vezetőség nekilátott a sokacok régi vágyának megvalósításához, az új székház felépítéséhez. A Jenő herceg utca 34. szám alatt (ma Táncsics M.), a városnak abban a negyedében, ahol a sokacság élt, vettek egy romos házat. A tagok maguk bontották le, így tavasszal megindulhatott az építkezés. A székház építését a sokacok közül mindenki úgy támogatta, ahogy azt anyagi helyzete megengedte. Nem egészen egy év alatt készen állt az új ház, amelynek ünnepélyes avatása 1937. augusztus 1-jén volt. Az elkövetkező években rendkívül fontos szerepet játszott a sokacság kulturális fejlődésében. Az idősek és fiatalok együtt vettek részt az olvasókör munkájában, éveken keresztül apáról fiúra szállt az ősi hagyományok, táncok, népdalok átörökítése. A sokackör fiatal műkedvelői évente, népszerű és színvonalas egész estét betöltő műsoros rendezvényeket tartottak.
  A második világháború éveiben ismét hanyatlásnak indult az egyesületek tevékenysége az egész országban, némileg elcsendesült a sokackörben is az élet. 1942. augusztus 9-én a kör zászlóavatási ünnepségére került sor. Az országos visszhangot keltő ünnepre magas rangú vendégek is érkeztek a városba. Annak ellenére, hogy a második világháború alatt általában halódtak az olvasókörök a mohácsi sokackörben ekkor sem állt meg az élet, pedig ebben az időben minden gyűlést csak rendőrhatósági engedéllyel lehetett megtartani. Ezen évek eseményei a legnehezebb években is arról tanúskodnak, hogy a kör tagsága végig együtt tudott maradni. Egy cél volt előttük: mindenáron megtartani a kört, tovább őrizni benne azt a ősi lángot, amelyet nagyapáik, apáik hagytak rájuk.      
  Az 1945 után az olvasókörök működését a belügyminiszter felülvizsgálta, és a vizsgálat után elrendelte feloszlatásukat. Ez lett a sorsa a mohácsi sokackörnek is. 1946. szeptember 11-én a Mohácsi Sokacok Magyar Olvasókörét feloszlatta. A hír elszomorította a mohácsi sokacságot, nehezen tudtak belenyugodni a belügyminiszter döntésébe, hiszen jövőjüket látták megalapozva a sokackör működésében. Még mielőtt a hivatalos tulajdonjogi rendezés lezajlott volna, a kör tagjai néhány tárgyi bizonyítékot elrejtettek az utókor számára. Így maradhatott meg az eredeti kékselyem zászló. Az ingatlant a benne levő ingósággal együtt a város örökölte, és kocsmaként üzemeltette tovább, de a tagok ennek ellenére vasárnaponként ezután is el-eljártak a körbe beszélgetni, kártyázni, hiszen számukra az olvasókör bölcsőt, gyökeret, igazi otthont jelentett, ahol jól érezték magukat. Hogy kötődésük mennyire erős volt bizonyítja az a tény is, hogy 1955-ben a mohácsi sokacok megpróbálták életre hívni a hivatalosan megszűnt olvasókört. A város a tulajdonában lévő ingatlant nem akarta megtartani, de a fennálló rendelkezések alapján átadni sem tudta díjtalanul másoknak, ezért végül a helyi termelőszövetkezet vásárolta meg és üzemeltette a tagsága számára.
  1992-ben a kör „Mohácsi Sokacok Olvasóköre” néven újra éledt. Az épületet az olvasókör visszavásárolta a termelőszövetkezettől. A kör tagjai újraélesztették a hagyományokat: Antal napi búcsú, horvát nyelvű szentmise, sokacbálok. Napjainkban is gazdag kulturális élet folyik a körben. Az olvasókör több csoporttal is büszkélkedhet: gyermek tánccsoport, tamburazenekar és a hagyományőrző néptánccsoport. Folyamatosan hangsúlyt fektet a sokac és horvát nyelv oktatására, mely az olvasókör keretei között működik. Épületének állagmegóvása nagy feladat elé állítja a tagokat és a vezetőséget, de a felújításokat nagy összefogással végzik, így megőrizve apáik által épített „Sokackör” szépségét. 


also