a mohácsi sokackör

A kiegyezést követő években Mohácson is megváltoztak a gazdasági és társadalmi viszonyok. Új iparos és kereskedő polgárság jött létre, és egyre nagyobb lett az értelmiségiek száma. A városban rövid idő alatt az olvasókörök és egyesületek legváltozatosabb formái jelentek meg. Majdnem minden osztálynak és rétegnek volt egyesülete. Ennek következtében olyan pezsgő társadalmi élet folyt a városban, amely felkeltette a sokacok érdeklődését, és a század elején ők is bekapcsolódtak az olvasóköri mozgalomba: megalapították a saját olvasókörüket.

A dokumentumok szerint 1905. június 25-én alakult meg „Mohácsi Sokacok Olvasóköre” néven, Jágics József ügyvéd elnöklete alatt. A kör ünnepélyes megnyitóján az elnök beszédében elmondta, hogy a megalakulás érdekében „már 18-20 év előtt is fáradozott többekkel együtt, de minden erőlködésük megtört azon, hogy a sokacságnak 70-80 %-a nem bírta a magyar nyelvet sem szóban, sem írásban.” Egy másik forrás szerint a kör megalakulásának indítéka az volt, hogy a „sokacság a város több mint felét alkotja”. Az alapító tagok közül ma már senki nem él. Az olvasókör még élő tagjai elmondták, hogy ők is, mint a mohácsi magyarok, szerettek volna saját olvasókört létrehozni. A megalakulása csak azért maradt el, mert a sokacok között abban az időben sem tanító, sem más iskolázottabb ember nem volt, aki egy ilyen kör vezetését el tudta volna látni. Így kerültek a kör élére olyan értelmiségiek, akik a tagság nyelvét ugyan nem beszélték, de el tudták magukat fogadtatni a sokacsággal. Mivel ügyvédek voltak, egyúttal magukat is népszerűsíteni tudták a kör tagjai között. 

Az ünnepélyes megnyitó 1905. október 1-jén délután 3 órakor volt az olvasókör Tomori utcai saját helyiségében. Itt béreltek 32 éven át két kicsi szobát. Mohácson ez volt az első olvasókör a nemzetiségek számára, ezért a megnyitó különleges eseménynek számított a város életében. „Mozsárdörgés jelezte a sokac nép a fölötti örömét, hogy számára is megnyílott a kulturálódás kapuja… az udvar is tele volt tagokkal és vendégekkel.” Az alapító tagok névsora sajnos nem maradt meg az utókor számára, de tudjuk, hogy a kör 60 alapító taggal indult, és az első években a tagjai száma 200 körül mozgott. A kör elnevezésénél a hatóság részéről kifogás merült fel, mert nem adták meg a működési engedélyt, s emiatt 1906. május 6-ra az elnökség rendkívüli közgyűlést hívott össze, melynek egyedüli tárgya a belügyminisztériumtól pótlás végett visszaküldött alapszabály tárgyalása volt. Ekkor utólag beékelték a kör elnevezésébe a „magyar” jelzőt. Az így átjavított alapszabályt a belügyminisztérium 1906. július 16-i keltezéssel hagyta jóvá, a tagság pedig az 1907. évi januári rendes közgyűlésen vette tudomásul. Ettől kezdve „Mohácsi Sokacok Magyar Olvasóköre” néven működött.   

Az olvasókör életében a műsoros rendezvények és a táncmulatságok, bálok már az első években is fontos szerepet játszottak – ezekről a rendezvényekről és a szereplőikről a helyi sajtó rendszeresen hírt adott. Igazán nagy rendezvényük 1907 farsangján volt, ekkor rendezték meg először a (ma is oly népszerű) hagyományos sokacbált. „…A táncterem zsúfolásig megtelt, úgy, hogy a szláv nemzeti táncot, a kólót csak két nagy körben és két duda szólása közben lehetett járni. A többi táncokhoz tamburások szolgáltatták a zenét.” Az olvasókör működése során gyakoriak voltak az olyan előadások is, amelyek a tagok ismereteinek bővítését szolgálták. 

Az egyesületi élet 1912-től országszerte megtorpant. Az ország háborúra készülődésében korlátozták a társadalmi szervezetek jogait. A mohácsi sokackör is folytatta működését, de a háború itt is éreztette hatását. A tagság bár nehézségek közepette, de azért igyekezett életben tartani a kört. 1916-ban az addig mindig januárban tartott közgyűlést csak márciusban sikerült összehívni. Jágics József halála után az elnök dr. Prakatur Tamás mohácsi ügyvéd lett, akit 1921-ben és 1926-ban országgyűlési képviselővé választottak. 

1918-ban Mohács szerb megszállás alá került, és 1921-ig az olvasókörben megdermedt az élet, de hivatalosan nem szűnt meg működni. A kör nevéből erre az időre levették a szerbek a „magyar” jelzőt és „Šokačka čitaonica” lett. A tagság nagyobb része azonban távol maradt a politikától, és a kör addigi működésének szelleméhez tartotta magát. A város 1921. augusztus 26-án a szerb megszállás alóli felszabadulást ünnepelte, az ünneplő tömegben ott voltak a sokacok is. 1929. március 15-én aztán nagy veszteség érte a sokacságot, elhunyt dr. Prakatur Tamás elnök. Halála után a kör tagjai több mint egy évig nem tudtak dönteni az új vezető személyéről, mert nem találtak olyat, aki képviselni tudta volna őket. 1930 áprilisában választották meg az új elnököt. Az az év arról is nevezetes volt, hogy a kör negyed évszázados lett.